Logos Multilingual Portal

Select Language



François Duc de La Rochefoucauld (1613 - 1680) 

French classical author. His Maximes (1665, fifth enlarged edition 1678) are terse, highly polished observations on human nature, which undermine the concept of disinterested virtue and the power of the will depicted by Corneille in his plays. La Rochefoucauld substitutes a pessimistic picture of man in which subconscious self-love lies behind every action. His views reflect the changing moral climate of the later 17th century, also seen in the work of Mme de La Fayette.

a képmutatás az a hódolat, amivel az erkölcstelenség az erkölcsnek adózik
a legjobban akkor csaphatod be magad, ha azt hiszed, hogy ravaszabb vagy másoknál
a rossz cselekedeteink nem vonzanak annyi gyűlöletet és rosszindulatot, mint a jótetteink
aki nem képes szeretni, az boldogtalanabb mint az, akit nem szeret senki
az egoizmus egyik szenvedélyben sem olyan erős, mint a szerelemben; az ember mindig előbb hajlandó a szeretett személy nyugalmát feláldozni, mint a sajátját elveszíteni
egy szívesség túl gyors viszonzása egyfajta hálátlanságot jelent
gyakran csak azért cselekszünk jót, hogy azután büntetlenül tehessünk rosszat
mások hiúsága azáltal válik elviselhetetlenné, hogy sérti a miénket
mindnyájunkban van elég erő elviselni mások bajait
nagy hibáik csak a nagyembereknek lehetnek
nagyobb szégyen az, ha valaki nem bízik a barátaiban, mint az, ha valakit a barátai csapnak be
saját hibáinkról könnyen elfeledkezünk akkor, ha azokról csak mi tudunk
sokkal könnyebb az elso vágyat elfojtani, mint kielégíteni az összes az után következot
sokszor kellene szégyenkeznünk a legnemesebb cselekedeteink miatt is, ha mások ismernék valódi kiváltó okokat